Volt egyszer egy születés.. ~18 évvel a fiam születése után, amikor az egyesületünket alapítottuk. Az Unikoris az együgyűek blogból született



Volt egyszer egy születés.. ~18 évvel a fiam születése után, amikor az egyesületünket alapítottuk. Az Unikoris az együgyűek blogból született
Az új fejezetet, amibe belevágtunk, egy tagság frissítéssel szeretnénk kiteljesítni, áramlásban tartani - az alapítás óta az évek során különféle okokból inkatívvá vált tagjaink helyére keressük azokat, akiket lelkesít az önfeledtségről szóló programok szervezése, a felnőtt játszóterek képe, az Átalakulás Oázisa.. egy olyan Közösség, ami azért létezik, hogy teret tartson öngyógyító képességeink minél teljesebb működésének és legtisztább Álmaink kibontakozásának. A jelszó: szeretet-kötvények és a gondoskodás árfolyama😊 (Dr.Jacqueline Hobbs)
Emlékeztetőül a tavalyi soraink: Egy-ügyűek: 2023 (egyugyuek.blogspot.com)
A játszótársam akarsz-e lenni? 💗 augusztus végéig várjuk a jelentkezéseket a galkati789@gmail.com címre
Szeptember végétől egy olyan esemény sorozatot is tervezünk, ami mozgásban és/vagy kommunikációban megváltozott képességűeknek szeretne teret adni az önfeledtség megélésére zenés-táncos önkifejezés formájában, együtt olyanokkal, akik szívesen tapasztalnák meg, milyen egy elfogadó térben kapcsolódni velük. Kérjük jelezze, akit ez hív. Havi 1-2 alkalom várható két tapasztalt mozgásterapeuta vezetésével, akiknek köszönhetően év végén Máté 3 foglalkozás után láthatóan jobban lett 💛 Alig várjuk, hogy kikerüljön az első dátum:)
Elárulok egy titkot
Hadd kezdjem most egy egyszerű kérdéssel: milyen érzést ébreszt benned az a kép, hogy a tűz körül ülsz néhány emberrel, hallgatjátok a pattogó fa hangját, a lángok puha lobogását, néha szavak nélkül, néha őszinte beszélgetésekbe merülve, tápláló ételt falatozva, máskor valaki hangszert ragad egy ihletett pillanatban és örömzene születik, hangok szállnak, megnyílnak a torkok, mozdulatok indulnak, felszabadult táncba fordulnak.. majd ahogy újra lecsendesedik minden, magától születik egy következő formája a töltekezésnek, legyen az séta a természetben, igazi pihentető alvás, jóleső masszázs vagy kreatív tevékenység? Mindez egy olyan helyen, ami azért létezik, hogy teret tartson öngyógyító képességed minél teljesebb működésének, a felgyülemlett elfojtások természetes, ártalmatlan kioldódásának és legtisztább Álmaid kibontakozásának.. Valódi Közösségben.
Jót tenne az embereknek, neked, ha lenne hova menni felszabadultan megélni a benned élő gyermekit, a tiszta kapcsolódás örömét, nem csak nyáron, hanem egész évben bármikor, az évszaknak megfelelő színes programokkal?
El tudsz képzelni egy helyet, ami folyamatosan teret tart ilyen együttléteknek, ahova csoportokban is jöhetnek szülők gyerekekkel csakúgy mint inkább saját belső gyermekükkel lenni vágyók - azzal a céllal, hogy minden szinten valódi jólétedet támogató energiákkal töltődjetek?
Tudjuk jól, milyen kevés teret kapnak a gyerekek is az egészséges fejlődésre, ami nem nyomja el a tiszta erejüket, képességeiket ~ és milyen sok szülő és gyerek egyaránt szenved attól, hogy a rengeteg megkötéssel és feszültséggel teli világban nem tudnak felszabadultan együtt lenni, kölcsönösen gazdagítva egymást.. pedig ismerjük a mondást 'boldog szülő: boldog gyerek'.
És mindez Magyarországon.. elérhető közelségben, gondolva a kacifántosakra is, akikről ezt írta J.Vanier Hazatérésünk c.könyvében:
A “hazatérés” azt az utazást jelenti, amelynek során lényünk legmélye felé haladunk, oda ahol valódi önmagunk lehetünk. Önmagunk elfogadása által válunk képessé mások teljes elfogadására; csakis az elfogadás által tapasztalhatjuk meg mélységes emberi összetartozásunkat.
A testileg és értelmileg 'korlátozott' emberek gyakran sokkal jobb érzelmi adottságokkal és kapcsolatteremtő készséggel rendelkeznek, mint a többiek. Titokzatos módon képesek arra, hogy hazavezessenek szívünk otthonába. Értelmi fogyatékosságaikat valami különös nyitottság és bizalom ellensúlyozza. Közelebb élnek ahhoz, ami valóban lényeges. A versengésen alapuló mai társadalmunkban, ahol a hatalom és az erő mindennél fontosabb, igen nehezen találják meg a helyüket.. Pedig szeretetvágyuk és a barátságra való képességük által a társadalomnak ezek az úgy nevezett elesettjei megérinthetik és átalakíthatják az erőseket.. Acélból, üvegből és magányból épült városainkban úgy tarthatnák össze az embereket, akár a cement a téglákat. Sajátos szerep hárul rájuk: a szívek gyógyítása és az embereket szétválasztó falak lebontása.."
A mi kis csapatunk története pár éve velük kezdődött - hogy mára kitárja kapuit mindenki előtt, aki szükségét érzi felszabadítani magában a könnyed örömöt, valódi természetünket: a Szeretetet.
Programjaink sokfélék lesznek, igény szerint alakítva mindig a résztvevők szükségleteihez, de minden esetben a Hazatérés szigete szeretnénk lenni, felébresztve minden ide betérőben ezeket az emlékeket az Ember Természetes létállapotáról és Erejéről.
Ha ez megszólít benned valamit, többféleképpen kapcsolódhatsz:
~ jelentkezz a csapatba, ha a fentiek működtetésében érzed a helyed, akár programtartóként (mozgás- és különféle művészetterápia, oktatás-fejlesztés, gyógypedagógia stb), masszázzsal és más szolgáltatásokkal foglalkozóként, legyen az akár a táplálkozással, vendéglátással, önellátó gazdálkodással is kapcsolatos: unikornisegyesulet@gmail.com
~ jelezd felénk pl a fenti emailen részvételi szándékodat, ha szívesen igénybe vennéd ezt a Teret, és vidd a hírét, támogatva ezzel is a mielőbbi megvalósulást akár adománnyal (melyhez itt találod a szükséges infot: Támogass – Unikornis Egyesület (unikornisegyesulet.org) akár megosztásokkal, vagy munkájukat szívesen ajánló szakemberek bevonásával.
Folytatás következik :)
„Amit
teszek, áramoljon ki belõlem, mint egy folyó,
erõltetés és visszafogás nélkül, ahogy ez a gyermekekkel van.”
(Rilke)
Az Unikornis Egyesület egy szívmelengető támogatói gesztus által inspirálva új fejezetet nyit a működésében – új tagokat toborozva, és feltartva újra azt a zászlót, ami szervezetünket valójában létre hívta: a mindannyiunkban több teret kérő gyermeki tiszta Erő.
Kettős érzéssel
írom e sorokat.. A lelkesültség és a kimerültség egyidejű jelenléte (talán
többeknek ismerős) ~ Tudom, hogy nem véletlen, hogy a csapatunkban időközben kb
minden érintett szülő állandó felügyeletet igénylő gyermeke saját életét éli
már valahol – Mátét kivéve. Azt érzem, hogy az a belső kép, ami elindította az ‘együgyűek’
blogot, amiből aztán az egyesület született, nem kapott elég fókuszt az eddigi
munkánkban, pedig akármilyen nagy szükség van valódi változásra a
mindennapjainkban ezzel a már 21 éves nagyfiúval, számomra még ennél is égetőbb
a bennem egyre erősödő hívásra felelni:
Teret adni sokféle
módon annak a bennünk élő Gyermeknek, akire a különleges nevelési igényű
fiatalok is emlékeztetnek (ha belegondolunk, nem is olyan különleges az ő
igényük..) Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én akárhányszor igazán el
tudok lazulni, azonnal abba az állapotba kezdek kerülni, amit gyerekkoromban
annyira szerettem: egy kellemes izgalom, a kaland illata, a kíváncsiság az
újra, nyitottan, ösztönösen mindenben az Élet csodáját sejtve, érezve, hogy a
szerves része vagyok..
Akármilyen is
volt a gyerekkorunk, az enyém sem volt felhőtlen, ami ezekben a beláthatatlan
változásokat hozó időkben a legfontosabb, az pontosan erre emlékeztetni egymást
és előhívni újra ezt a tiszta Szeretetlényt, aki csak erre vár, hogy szabadon
kifejezhesse magát, élje az álmait, kreativitását összhangban a Természettel,
közösségben, emberi fraktálokként együttműködve azokkal, akiket a közös
rezgések, inspirációk most összeterelnek.
Jó ideje látom én
is magma körül, milyen sokan figyelnek és várnak a pillanatra, amikor
elérkezettnek látják az időt meglépni valami fontosat, amiben az eddiginél
sokkal önazonosabban tevékenykedhetünk, annak a jó érzésével, hogy a helyünkön
vagyunk, egy csapat részeként, másokat is gazdagítva az ajándékainkkal,
egészségesen áramoltatva az energiákat.
Mostanra jobban
elengedtem, hogy milyen formában érkezik megoldás arra, hogy Máté is friss energiákkal
legyen körülvéve, mint az elején, amikor még szabadon tudta élni azt a csodát,
aki ő, a sok korlátozás nélkül, ami a kellő támogatás hiányában kialakult - és
ami miatt megrekedt valahol a kibontakozása. Csakúgy, mint az enyémJ és tudom, hogy nem csak a hozzánk hasonló
helyzetben élők ismerhetnek ebben magukra.
Rengeteget jön elő bennem az a kép is, hogy egymás közelében élők időnként egy tábortűz körül összegyűlnek zenélni, táncolni akinek jólesik, beszélgetve teret adnak mindannak, ami nem találja bennük a helyét, és ebben a közös térben bármi elakadt energia elrendeződhet, mindenki gyógyul.
Biztos, hogy
szeretnénk fizikailag is egy helyet teremteni azokhoz a tevékenységekhez, ami a
fentiek szellemében a fókusza lesz ennek az új fejezetnek, de első lépésként
várjuk azok jelentkezését, akit ez a kép hív, mert ebben a szellemiségben végez
vagy szeretne végezni valamilyen tevékenységet, amit egy egyesület részeként ki
tudna jobban bontakoztatni ~ vagy egyszerűen hasonló értékekben hisznek, a
szétesőben lévő régi működésekben pedig egyre kevésbé. Gyógypedagógusok is
felhívást tesznek közzé arról, hogy szerveződni kellene, a segítségükre
rászoruló családokkal egymást direktebben megtalálva, hogy munkájukat méltóbb körülmények között végezhessék. Hát rajta, lássuk ez a
zászló most kiket indít meg, és mi születik az új szelek szárnyán :)
Találkozókat,
beszélgetéseket is szeretnénk szervezni, gondolva mindazokra, akik ezekben a
kihívásos helyzetekben tudnának töltődni ilyen együttlétek alkalmával, amikor
egymásban erősíthetjük mindazt az adottságot, amire most olyan nagy
szükség van. Régóta hajt, sokakkal együtt, annak a fontossága, hogy a tiszta,
eredeti, gyógyító minőségeink felszabaduljanak a sok gátló tényező alól, és
végre ne üres versengésre, megfelelési kényszerekre fecséreljük a drága erőnket,
hanem beleálljunk abba a kiapadhatatlan forrásba, ami a legtöbbünkben
elfelejtve de ott buzog, ahonnan természetes lendülettel tudunk szeretetet és
nyitottságot vinni minden helyzetbe, oldva a feszültségeket, összebékítve az
ellentéteket, és igen, ezáltal mindenki másban is elindítva azokat az öngyógyító
folyamatokat körülöttünk, ami ránk is visszahat.. Ezekről is beszélgethetnénk
majd:) Felszabadítva egymásban az örök gyermeket...
Néhány héttel a legutóbbi bejegyzésünkben közzétett hirdetés után nagy örömünkre el is kezdte nálunk a munkát az új projektvezetőnk Miron-Vilidár Vivien, és mivel a vizuális kommunikáció az egyik terület, amihez nagyon jól ért, így a napokban egy felhívás jellegű 3 perces kis videót fogunk közzétenni, amiben röviden bemutatjuk az elképzelésünket többek között azzal a céllal, hogy megtaláljuk a hozzá alkalmas helyszínt. Vivien közben elkészítette a logónkat, és dolgozik a honlapon illetve egy prezentáción, amivel a potenciális támogatókat szeretnénk megkeresni. Egy profi üzleti terv is született már:) Ezen kívül van a civil szervezetekből álló kis együttműködő csoportunk részéről egy olyan hír is, hogy a Tábitha ház mentesítő szolgáltatásához hasonló lehetőség biztosítására elkezdtek kidolgozni egy mintát, amit minden önkormányzat átvenne majd. Sőt Instagram oldalunk is lett:) Unikornis Egyesület néven megtaláljátok.