Hadd kezdjem most egy egyszerű kérdéssel: milyen érzést ébreszt benned az a kép, hogy a tűz körül ülsz néhány emberrel, hallgatjátok a pattogó fa hangját, a lángok puha lobogását, néha szavak nélkül, néha őszinte beszélgetésekbe merülve, tápláló ételt falatozva, máskor valaki hangszert ragad egy ihletett pillanatban és örömzene születik, hangok szállnak, megnyílnak a torkok, mozdulatok indulnak, felszabadult táncba fordulnak.. majd ahogy újra lecsendesedik minden, magától születik egy következő formája a töltekezésnek, legyen az séta a természetben, igazi pihentető alvás, jóleső masszázs vagy kreatív tevékenység? Mindez egy olyan helyen, ami azért létezik, hogy teret tartson öngyógyító képességed minél teljesebb működésének, a felgyülemlett elfojtások természetes, ártalmatlan kioldódásának és legtisztább Álmaid kibontakozásának.. Valódi Közösségben.

Jót tenne az embereknek, neked, ha lenne hova menni felszabadultan megélni a benned élő gyermekit, a tiszta kapcsolódás örömét, nem csak nyáron, hanem egész évben bármikor, az évszaknak megfelelő színes programokkal?

El tudsz képzelni egy helyet, ami folyamatosan teret tart ilyen együttléteknek, ahova csoportokban is jöhetnek szülők gyerekekkel csakúgy mint inkább saját belső gyermekükkel lenni vágyók - azzal a céllal, hogy minden szinten valódi jólétedet támogató energiákkal töltődjetek?

Tudjuk jól, milyen kevés teret kapnak a gyerekek is az egészséges fejlődésre, ami nem nyomja el a tiszta erejüket, képességeiket ~ és milyen sok szülő és gyerek egyaránt szenved attól, hogy a rengeteg megkötéssel és feszültséggel teli világban nem tudnak felszabadultan együtt lenni, kölcsönösen gazdagítva egymást.. pedig ismerjük a mondást 'boldog szülő: boldog gyerek'.

És mindez Magyarországon.. elérhető közelségben, gondolva a kacifántosakra is, akikről ezt írta J.Vanier Hazatérésünk c.könyvében:

A “hazatérés” azt az utazást jelenti, amelynek során lényünk legmélye felé haladunk, oda ahol valódi önmagunk lehetünk. Önmagunk elfogadása által válunk képessé mások teljes elfogadására; csakis az elfogadás által tapasztalhatjuk meg mélységes emberi összetartozásunkat.
A testileg és értelmileg 'korlátozott' emberek gyakran sokkal jobb érzelmi adottságokkal és kapcsolatteremtő készséggel rendelkeznek, mint a többiek. Titokzatos módon képesek arra, hogy hazavezessenek szívünk otthonába. Értelmi fogyatékosságaikat valami különös nyitottság és bizalom ellensúlyozza. Közelebb élnek ahhoz, ami valóban lényeges. A versengésen alapuló mai társadalmunkban, ahol a hatalom és az erő mindennél fontosabb, igen nehezen találják meg a helyüket.. Pedig szeretetvágyuk és a barátságra való képességük által a társadalomnak ezek az úgy nevezett elesettjei megérinthetik és átalakíthatják az erőseket.. Acélból, üvegből és magányból épült városainkban úgy tarthatnák össze az embereket, akár a cement a téglákat. Sajátos szerep hárul rájuk: a szívek gyógyítása és az embereket szétválasztó falak lebontása.."

A mi kis csapatunk története pár éve velük kezdődött - hogy mára kitárja kapuit mindenki előtt, aki szükségét érzi felszabadítani magában a könnyed örömöt, valódi természetünket: a Szeretetet. 

Programjaink sokfélék lesznek, igény szerint alakítva mindig a résztvevők szükségleteihez, de minden esetben a Hazatérés szigete szeretnénk lenni, felébresztve minden ide betérőben ezeket az emlékeket az Ember Természetes létállapotáról és Erejéről.

Ha ez megszólít benned valamit, többféleképpen kapcsolódhatsz:

~ jelentkezz a csapatba, ha a fentiek működtetésében érzed a helyed, akár programtartóként (mozgás- és különféle művészetterápia, oktatás-fejlesztés, gyógypedagógia stb), masszázzsal és más szolgáltatásokkal foglalkozóként, legyen az akár a táplálkozással, vendéglátással, önellátó gazdálkodással is kapcsolatos: unikornisegyesulet@gmail.com

~ jelezd felénk pl a fenti emailen részvételi szándékodat, ha szívesen igénybe vennéd ezt a Teret, és vidd a hírét, támogatva ezzel is a mielőbbi megvalósulást akár adománnyal (melyhez itt találod a szükséges infot: Támogass – Unikornis Egyesület (unikornisegyesulet.org) akár megosztásokkal, vagy munkájukat szívesen ajánló szakemberek bevonásával.

Folytatás következik :) 

Minden nap Gyereknap

 

„Amit teszek, áramoljon ki belõlem, mint egy folyó,
erõltetés és visszafogás nélkül, ahogy ez a gyermekekkel van.”
(Rilke)

Az Unikornis Egyesület egy szívmelengető támogatói gesztus által inspirálva új fejezetet nyit a működésében – új tagokat toborozva, és feltartva újra azt a zászlót, ami szervezetünket valójában létre hívta: a mindannyiunkban több teret kérő gyermeki tiszta Erő.

Kettős érzéssel írom e sorokat.. A lelkesültség és a kimerültség egyidejű jelenléte (talán többeknek ismerős) ~ Tudom, hogy nem véletlen, hogy a csapatunkban időközben kb minden érintett szülő állandó felügyeletet igénylő gyermeke saját életét éli már valahol – Mátét kivéve. Azt érzem, hogy az a belső kép, ami elindította az ‘együgyűek’ blogot, amiből aztán az egyesület született, nem kapott elég fókuszt az eddigi munkánkban, pedig akármilyen nagy szükség van valódi változásra a mindennapjainkban ezzel a már 21 éves nagyfiúval, számomra még ennél is égetőbb a bennem egyre erősödő hívásra felelni:

Teret adni sokféle módon annak a bennünk élő Gyermeknek, akire a különleges nevelési igényű fiatalok is emlékeztetnek (ha belegondolunk, nem is olyan különleges az ő igényük..) Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én akárhányszor igazán el tudok lazulni, azonnal abba az állapotba kezdek kerülni, amit gyerekkoromban annyira szerettem: egy kellemes izgalom, a kaland illata, a kíváncsiság az újra, nyitottan, ösztönösen mindenben az Élet csodáját sejtve, érezve, hogy a szerves része vagyok..

Akármilyen is volt a gyerekkorunk, az enyém sem volt felhőtlen, ami ezekben a beláthatatlan változásokat hozó időkben a legfontosabb, az pontosan erre emlékeztetni egymást és előhívni újra ezt a tiszta Szeretetlényt, aki csak erre vár, hogy szabadon kifejezhesse magát, élje az álmait, kreativitását összhangban a Természettel, közösségben, emberi fraktálokként együttműködve azokkal, akiket a közös rezgések, inspirációk most összeterelnek.

Jó ideje látom én is magma körül, milyen sokan figyelnek és várnak a pillanatra, amikor elérkezettnek látják az időt meglépni valami fontosat, amiben az eddiginél sokkal önazonosabban tevékenykedhetünk, annak a jó érzésével, hogy a helyünkön vagyunk, egy csapat részeként, másokat is gazdagítva az ajándékainkkal, egészségesen áramoltatva az energiákat.

Mostanra jobban elengedtem, hogy milyen formában érkezik megoldás arra, hogy Máté is friss energiákkal legyen körülvéve, mint az elején, amikor még szabadon tudta élni azt a csodát, aki ő, a sok korlátozás nélkül, ami a kellő támogatás hiányában kialakult - és ami miatt megrekedt valahol a kibontakozása. Csakúgy, mint az enyémJ és tudom, hogy nem csak a hozzánk hasonló helyzetben élők ismerhetnek ebben magukra.

Rengeteget jön elő bennem az a kép is, hogy egymás közelében élők időnként egy tábortűz körül összegyűlnek zenélni, táncolni akinek jólesik, beszélgetve teret adnak mindannak, ami nem találja bennük a helyét, és ebben a közös térben bármi elakadt energia elrendeződhet, mindenki gyógyul.

Biztos, hogy szeretnénk fizikailag is egy helyet teremteni azokhoz a tevékenységekhez, ami a fentiek szellemében a fókusza lesz ennek az új fejezetnek, de első lépésként várjuk azok jelentkezését, akit ez a kép hív, mert ebben a szellemiségben végez vagy szeretne végezni valamilyen tevékenységet, amit egy egyesület részeként ki tudna jobban bontakoztatni ~ vagy egyszerűen hasonló értékekben hisznek, a szétesőben lévő régi működésekben pedig egyre kevésbé. Gyógypedagógusok is felhívást tesznek közzé arról, hogy szerveződni kellene, a segítségükre rászoruló családokkal egymást direktebben megtalálva, hogy munkájukat méltóbb körülmények között végezhessék. Hát rajta, lássuk ez a zászló most kiket indít meg, és mi születik az új szelek szárnyán :)

Találkozókat, beszélgetéseket is szeretnénk szervezni, gondolva mindazokra, akik ezekben a kihívásos helyzetekben tudnának töltődni ilyen együttlétek alkalmával, amikor egymásban erősíthetjük mindazt az adottságot, amire most olyan nagy szükség van. Régóta hajt, sokakkal együtt, annak a fontossága, hogy a tiszta, eredeti, gyógyító minőségeink felszabaduljanak a sok gátló tényező alól, és végre ne üres versengésre, megfelelési kényszerekre fecséreljük a drága erőnket, hanem beleálljunk abba a kiapadhatatlan forrásba, ami a legtöbbünkben elfelejtve de ott buzog, ahonnan természetes lendülettel tudunk szeretetet és nyitottságot vinni minden helyzetbe, oldva a feszültségeket, összebékítve az ellentéteket, és igen, ezáltal mindenki másban is elindítva azokat az öngyógyító folyamatokat körülöttünk, ami ránk is visszahat.. Ezekről is beszélgethetnénk majd:) Felszabadítva egymásban az örök gyermeket...