Új Tavasz

 Mit üzennek nekünk a szavak nélkül vagy segítséggel kommunikáló, mássággal élő emberek, fiatalok, gyerekek? Tavaly nyáron egy olyan áramlatba kerültem, ami minden eddiginél több választ ad erre a kérdésre. Gyönyörűen fűződnek egybe néha a szálak – különösen amikor megérni látszunk arra, hogy betöltsük azt a szerepet, amiért itt vagyunk.

Ebből az impulzusból új kapcsolódások is születtek, amik segítenek úgy tárni a világ elé az Unikornis egyesület vízióját/küldetését, hogy könnyebben találhassanak ránk, akiket hív a mi Álmunk.

Köszönjük mindenkinek az 1% felajánlásokat, az ősszel megkapott pénzből egyrészt egy újabb eseményt szervezünk most, ami még többet adhat a résztvevőknek; emellett az idei gyűjtéssel szeretnénk még nagyobb hangsúlyt adni a helyteremtésnek. Célunk egy olyan helyet működtetni, akár a miénkkel összhangban lévő kezdeményezéshez kapcsolódva, ami sokak életét mozdíthatja jó irányba: 

- Az eltérően kommunikáló emberek üzenteit megismertetve a világgal, hogy a sok velük kapcsolatos téves kép helyett végre igazán lássuk őket és odaadhassák nekünk valódi ajándékaikat, emlékeztetve minket arra, hogy a valóban fontos dolgok legtöbbször milyen egyszerűek és a szeretet nyelvén szavak nélkül is mennyire értjük egymást

- Ezeknek a tiszta üzeneteknek a mentén visszakapcsolódva Önmagunkhoz és egymáshoz, olyan pillanatokat megélve együtt, ami végleg kiemel az elszigeteltségből és helyreállítja bennünk a bizalmat az Életben

Lelkesítenek az önfeledtségről szóló programok, a felnőtt játszóterek, az Átalakulás Oázisai? Egy olyan Közösség, ami azért létezik, hogy teret tartson öngyógyító képességeink minél teljesebb működésének és legtisztább Álmaink kibontakozásának. Sokakat inspirálni, együtt-egymást a mindennapokban, mert bizony ránk fér. Szeretnénk híd lenni, ami összeköti az ebben legtisztábban segíteni tudókat azokkal, akiknek pont erre van szüksége, de valamiért nem enged(het)ik meg maguknak.

 Szép tavaszt kívánunk, a májusi találkozás reményében:) 

Unikornis Egyesület adószáma 18978951-1-41 1%

"Azért adtam könyvemnek a Hazatérésünk címet, mert úgy gondolom, hogy az embereket az a veszély fenyegeti, hogy eget ostromló céljaik érdekében feláldozzák az emberiességet és a szolidaritást.
A “hazatérés” azt az utazást jelenti, amelynek során lényünk legmélye felé haladunk, oda ahol valódi önmagunk lehetünk.. Önmagunk elfogadása által válunk képessé mások teljes elfogadására; csakis az elfogadás által tapasztalhatjuk meg mélységes emberi összetartozásunkat.
A testileg és értelmileg korlátozott, fogyatékos emberek gyakran sokkal jobb érzelmi adottságokkal és kapcsolatteremtő készséggel rendelkeznek, mint a többiek. Titokzatos módon képesek arra, hogy hazavezessenek szívünk otthonába. Értelmi fogyatékosságaikat valami különös nyitottság és bizalom ellensúlyozza. Közelebb élnek ahhoz, ami valóban lényeges. A versengésen alapuló mai társadalmunkban, ahol a hatalom és az erő mindennél fontosabb, igen nehezen találják meg a helyüket.. Pedig szeretetvágyuk és a barátságra való képességük által a társadalomnak ezek az elesettjei megérinthetik és átalakíthatják az erőseket.. Acélból, üvegből és magányból épült városainkban úgy tarthatnák össze az embereket, akár a cement a téglákat. Sajátos szerep hárul rájuk: a szívek gyógyítása és az embereket szétválasztó falak lebontása.." Jean Vanier