Megnéztem ma egy kis koncertfelvételt. Teljesen felvillanyozott. A belőle áradó szabadság, a játék a hangokkal. Mindig is imádtam énekelni.. de ettől most még különösebb érzésem támadt. Az énekesnő gyermeki egyszerűséggel jelenítette meg a természetességet, kedvességet, örömet és az Erőt.., és megfigyelve a bennem születő hatásokat rájöttem, túlcsordul bennem a vágy végre élni azt az álmot, amiből ez a blog született: 
együtt lenni gyermek-lelkű emberekkel soksok örömben, szeretetben, egyszerű természetességben.
Mert régóta érzem, hogy azt, amit a fiammal megélek, szeretném kinyitni.. igen, sokat jelent nekünk a nappali intézmény közössége is, ahova jár, és többször kifejeztem már feléjük (mégsem lehet eleget), hogy én már talán nem is élnék, ha ők nem lennének. De az a helyzet, amiben ma a fejlődésben erőteljesebben eltérő emberek vannak, szükségessé teszi, hogy új utakat törjünk a számukra, mert nincsenek jól működő megoldások. Rengetegen épülnek le, egyre negatívabbá téve így a képet a 'külvilág' felé is, aminek egyáltalán nem kellene így lenni, hiszen rendkívüli értékek rejlenek a színfalak mögött.. Kívánom, hogy egyre többen nyerjenek bepillantást, valós képet. A meglévő intézményekben sincsenek kellően megbecsülve a szakemberek, nem is csoda, ha fáradtak illetve sokan más területre mennek dolgozni, bár óriási szükség van rájuk a különleges nevelési igényűek körében.
Érdekes dolog ez.. én így vagyok összerakva, hogy összefüggéseiben látom mindig a dolgokat, mindenben a közös elemet keresve. A kulturális alapítványhoz, amelynek munkatársa lettem, szintén ezért csatlakoztam, mert hidakat teremt. Biztos vagyok benne, hogy egyre többen fedezik fel, talán furcsa véletleneknek köszönhetően olykor, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be egyre betegebb világunkban azok, akiket legbetegebbnek kiáltanak ki, és akiktől legtöbben szeretnének távol maradni. Egyre többek életét változtatja meg nagyon pozitív irányban a velük való találkozás. Szervezni kezdtünk most mi is találkozókat, programokat az Unikornis Egyesülettel, hogy ezekről beszélgethessünk, tovább inspirálva egymást. Sokat lehetne erről mondani…
Egy szó, mint száz: hatalmas szükség van rá, hogy összefogjanak azok, akik belül tudják, hogy létezik olyan út és megoldás, amiben mindenki jól jár - és itt most ki is bővítem a kezdeti bejegyzésekben felvázolt sort:) Nem 'csak' az érintettek és azok családja illetve a szakemberek, akik végre a helyükön érezhetik magukat eredeti hívásuknak megfelelően, hanem igen.. az egész világ.
Jó érzés visszagondolni az első Közös Ügyünk konferenciára, ahol a gondoskodás oly központi fogalma köré volt rendezve lényegében az egész esemény. Külön köszönet ezért a Lépjünk, hogy léphessenek egyesületnek. A novemberi 2. Közös Ügyünk rendezvényen pedig öröm volt elmondani már az egyik résztvevő civil szervezet képviselőjeként, miért lettünk mi épp Unikornis Egyesület, és még nagyobb öröm együtt azon dolgozni, hogy egyre inkább össze tudjanak fogni a hasonló motivációjú emberek ezekben a közös ügyekben. Akik előtt tisztán ott lebeg a kép: a világ legtermészetesebb dolga, hogy jó érzés szívből adni, segíteni, hogy ilyenkor mindenki több lesz, és hogy ha kellő teret kapnak a kisközösségi kezdeményezések, nem is olyan bonyolult olyan kereteket teremteni, amiben az erre a területre elhivatottságot érző emberek az érintettekkel és gondozóikkal olyan harmonikus együttműködésben élhetnek, hogy senkinek nem kell beleszakadni, és emiatt a mások segítségére szorulók is végre egyre inkább embernek érezhetik magukat.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatását bármilyen formában kifejezte eddig is felénk, és üzenem, hogy lelkesen lendülünk tovább:) Márciusban a támogató technológiák, segédeszközök konferenciája lesz, áprilisban pedig a 3. Közös Ügyünk Konferencia - ott leszünk! Az Unikornis Egyesület facebook oldalán is várjuk mindazok jelentkezését, akik csatlakozni szeretnének munkánkhoz valamilyen formában facebook.com/Unikornis-Egyesület-845945008938916/ és a honlapunk is hamarosan elérhető lesz.