Szülinap, nagykorúság, nők és örök gyerekek:)

Mielőtt beindult a decemberi forgatag, ünnepeltünk egy nagyot Máté 18.szülinapja alkalmából ❤
A HelloAnyu közösségi térbe meghívtunk kedves barátokat, sokan nem is ismerték egymást, nagyon érdekes élmény volt, ahogy folyamatosan érkeztek, nem győztem mindenkit bemutatni a többieknek.  Olyan jó érzés, mennyi gyönyörű értékes dologgal foglalkozik mindenki körülöttünk, zene, színház, képzőművészet, civil szervezetek, gyógyítás és sorolhatnám. A tortán persze egy unikornis pompázott:) Köszönet Miss Sweetspirit!
Ami pedig a legfontosabb: Máté egy kis kezdeti megszeppenés után nagyon beszédes lett, láthatóan erőteljes hatással volt rá ezt a sok kedves ismerőst együtt látni, érezni a szeretetüket, az együttlét örömét. Örök emlék:)

Közben folyik a gondnokság alá helyezés ügye, hiszen Máté nagykorú lett, megvolt a bírósági tárgyalás ahogy kell - másfajta érdekes élmény.. És mindezek mellett figyelem az egyesület életét, az együttműködéseket hasonló szervezetekkel, de leginkább abból a szempontból, amiért létrejött: sokminden történik, mégis sokszor azt érezzük, mintha szinte semmi nem történne?

Mi itt, az "alulról jövő kezdeményezések" közepette folyamatosan próbálunk mozgolódni a magunk területein töretlen lelkesedéssel, de a kézzelfogható eredmények jó része felsőbb kezekben van, az ő döntéseikre vár. Ezért volt nagyon jó érzés részt venni a Találj magadra egyesület konferenciáján, ahol a sérült gyermeket nevelő nők helyzete volt a fókuszban, és egy igazán örömteli társadalmi vállalkozás kezdeményezése, amelyet kifejezetten ezeknek az anyáknak a tudására, értékeire építve és önálló érvényesülésük érdekében dolgoztak ki. Szeretnék szívből gratulálni ezekhez a kezdeményezésekhez, nagyon jó volt együtt ötletelni. Engem kifejezetten lelkesített a soksok ok mellett most azért is, mert az új év lendületével elindítottam mozgás/tánc- és ének/hangmeditációs köröket, gondolva azokra a nőkre is, akik ezekben a kihívásos helyzetekben tudnának kicsit töltődni ilyen együttlétek alkalmával, amikor egymásban erősíthetjük mindazt az adottságot, amire a világnak olyan nagy szüksége van.. Igen, az a bizonyos gondoskodás, szeretet, lágyság, ugyanakkor töretlen erő, és hosszan folytathatnám a sort. Régóta hajt, sokakkal együtt, annak a fontossága, hogy ezek a tiszta, eredeti, gyógyító női minőségek felszabaduljanak a sok gátló tényező alól, ami a médiából stb olyan régóta ömlik ránk, és végre ne üres versengésre, megfelelési kényszerekre fecséreljük a drága erőnket (akár nőként, akár anyaként..), hanem beleálljunk abba a kiapadhatatlan forrásba, ami a belsőnkben buzog, ahonnan természetes lendülettel tudunk szeretetet és elfogadást vinni minden helyzetbe, oldva a feszültségeket, összebékítve az ellentéteket, és igen, ezáltal mindenki másban, a férfitársainkban is elindítva azokat az öngyógyító folyamatokat, ami ránk is visszahat.. Ezekről is beszélgethetnénk néha, mint ahogy remélem, hogy az elindított alkalmak mentén tudunk is majd:) Felszabadítva egymásban az örök gyermeket...

Spontaneitás és gyermekiség

Ma a Retro rádiónál is jártam egy rövid programajánlóra a következő közös eseményünk kapcsán az együttműködő civil szervezetekkel, ami október 3-án lesz a Kálvin téren, a Premier Kultcaféban. Sokan láthattátok a Szabad napot minden családnak című felhívást, a videókat..például amiben Harcsa Veronika elmondja, milyen fontos a spontaneitás az ember életében, és a szeretteiket otthon ápolók ebből mennyire keveset élhetnek meg. Ezzel különösen együtt éreztem..Nagyon szeretem a spontaneitás szabadságát, a kreatív energiát benne, és nagyon vágyom többre belőle. Hiszem, hogy van erre mód, ha több támogatást kapnak, akik ezt a feladatot végzik az ápolásra szorulók mellett, és rengeteget tapasztalom, hogy ez az, ami a fiamnak is legjobbat tesz - amikor nem stresszelek, valóban jelen vagyok, együtt áramolva az Élettel. Szeretnénk, ha ez az esemény is lehetőséget teremthetne, hogy egymásra találjanak az érintettek a tenni, segíteni vágyókkal, hogy egyre tisztább képet kaphasson mindenki a valódi szükségletekről, különösképpen azok, akik döntéshozói helyzetben vannak.
Máté az idén 18 éves lesz - hihetetlen. Sokat írtam már arról, mennyire össze vagyunk nőve, nagy nagy szeretetben, ugyanakkor érzem, hogy milyen jót tenne neki új barátokra lelni, kicsit jobban elkerülni a szoknyám mellől, hogy kibontakoztathassa mindazt az ajándékot, amit magában hord. Mindketten nagyon szeretünk kapcsolódni, szétosztani magunkat, feloldódni a kapcsolódásokban:)
Ez a bizonyos gyermeki együgyűség, ami köré szövődik mindez..és tudom, hogy ez sokunk közös ügye, az ilyen alapokra épülő közösségek, letisztult együttműködések. Adjunk ennek minél több teret közösen!

Megnéztem ma egy kis koncertfelvételt. Teljesen felvillanyozott. A belőle áradó szabadság, a játék a hangokkal. Mindig is imádtam énekelni.. de ettől most még különösebb érzésem támadt. Az énekesnő gyermeki egyszerűséggel jelenítette meg a természetességet, kedvességet, örömet és az Erőt.., és megfigyelve a bennem születő hatásokat rájöttem, túlcsordul bennem a vágy végre élni azt az álmot, amiből ez a blog született: 
együtt lenni gyermek-lelkű emberekkel soksok örömben, szeretetben, egyszerű természetességben.
Mert régóta érzem, hogy azt, amit a fiammal megélek, szeretném kinyitni.. igen, sokat jelent nekünk a nappali intézmény közössége is, ahova jár, és többször kifejeztem már feléjük (mégsem lehet eleget), hogy én már talán nem is élnék, ha ők nem lennének. De az a helyzet, amiben ma a fejlődésben erőteljesebben eltérő emberek vannak, szükségessé teszi, hogy új utakat törjünk a számukra, mert nincsenek jól működő megoldások. Rengetegen épülnek le, egyre negatívabbá téve így a képet a 'külvilág' felé is, aminek egyáltalán nem kellene így lenni, hiszen rendkívüli értékek rejlenek a színfalak mögött.. Kívánom, hogy egyre többen nyerjenek bepillantást, valós képet. A meglévő intézményekben sincsenek kellően megbecsülve a szakemberek, nem is csoda, ha fáradtak illetve sokan más területre mennek dolgozni, bár óriási szükség van rájuk a különleges nevelési igényűek körében.
Érdekes dolog ez.. én így vagyok összerakva, hogy összefüggéseiben látom mindig a dolgokat, mindenben a közös elemet keresve. A kulturális alapítványhoz, amelynek munkatársa lettem, szintén ezért csatlakoztam, mert hidakat teremt. Biztos vagyok benne, hogy egyre többen fedezik fel, talán furcsa véletleneknek köszönhetően olykor, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be egyre betegebb világunkban azok, akiket legbetegebbnek kiáltanak ki, és akiktől legtöbben szeretnének távol maradni. Egyre többek életét változtatja meg nagyon pozitív irányban a velük való találkozás. Szervezni kezdtünk most mi is találkozókat, programokat az Unikornis Egyesülettel, hogy ezekről beszélgethessünk, tovább inspirálva egymást. Sokat lehetne erről mondani…
Egy szó, mint száz: hatalmas szükség van rá, hogy összefogjanak azok, akik belül tudják, hogy létezik olyan út és megoldás, amiben mindenki jól jár - és itt most ki is bővítem a kezdeti bejegyzésekben felvázolt sort:) Nem 'csak' az érintettek és azok családja illetve a szakemberek, akik végre a helyükön érezhetik magukat eredeti hívásuknak megfelelően, hanem igen.. az egész világ.
Jó érzés visszagondolni az első Közös Ügyünk konferenciára, ahol a gondoskodás oly központi fogalma köré volt rendezve lényegében az egész esemény. Külön köszönet ezért a Lépjünk, hogy léphessenek egyesületnek. A novemberi 2. Közös Ügyünk rendezvényen pedig öröm volt elmondani már az egyik résztvevő civil szervezet képviselőjeként, miért lettünk mi épp Unikornis Egyesület, és még nagyobb öröm együtt azon dolgozni, hogy egyre inkább össze tudjanak fogni a hasonló motivációjú emberek ezekben a közös ügyekben. Akik előtt tisztán ott lebeg a kép: a világ legtermészetesebb dolga, hogy jó érzés szívből adni, segíteni, hogy ilyenkor mindenki több lesz, és hogy ha kellő teret kapnak a kisközösségi kezdeményezések, nem is olyan bonyolult olyan kereteket teremteni, amiben az erre a területre elhivatottságot érző emberek az érintettekkel és gondozóikkal olyan harmonikus együttműködésben élhetnek, hogy senkinek nem kell beleszakadni, és emiatt a mások segítségére szorulók is végre egyre inkább embernek érezhetik magukat.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatását bármilyen formában kifejezte eddig is felénk, és üzenem, hogy lelkesen lendülünk tovább:) Márciusban a támogató technológiák, segédeszközök konferenciája lesz, áprilisban pedig a 3. Közös Ügyünk Konferencia - ott leszünk! Az Unikornis Egyesület facebook oldalán is várjuk mindazok jelentkezését, akik csatlakozni szeretnének munkánkhoz valamilyen formában facebook.com/Unikornis-Egyesület-845945008938916/ és a honlapunk is hamarosan elérhető lesz.

Jelentem: él az Unikornis egyesület Magnet bankos számlaszáma:) Ha tudtok olyanokról, akik támogatnák a sérült fiatalok ügyét, nagyon köszönjük a megosztást: 16200151-18543937
A közelebbi célunk addig is, amíg a támogatott lakhatás működtetéséig eljutunk: segítőket szervezni bizonyos óraszámban az érintett családok részére -ennek részeként pár napos táborozást is tervezünk.
Készülni fog természetesen kis PR anyag is, és megy az ötletelés a gyűjtéshez..
Nagy öröm az együttműködés a Lépjünk hogy léphessenek egyesülettel, a tervek szerint az őszi konferenciájukon már külön téma lesz a támogatott lakhatás. Ebben szeretnénk aktívan részt venni, indítunk egy facebook oldalt is, ahova a hasonló helyzetben élő családok jelentkezését várjuk majd.
Amíg a weboldalunk elkészül, íme egy kedves csoportkép a legutóbbi találkozónkról:)
Mindenkit nem sikerült elcsípni, de a csapat úgyis folyamatosan bővül… örömteli napokat kívánunk!

Februárban hivatalosan bejegyzésre került az Unikornis Egyesület:)
A gyerekeink, akik miatt ezen a néven hívtuk létre, pontosan ilyen csodalények, akiknek valódi arcát tiszta szívvel lehet igazán meglátni - és ez a feltáruló kép lenyűgözően szép.

Ezt a blogot annak idején az egyszarvú képével indítottam, az egy-fókuszúság gondolatával, az egy-ügyűséggel abban az értelemben, amikor egy életút letisztul és egyetlen fókusz köré rendeződik..
Aznap, amikor megérkezett a hír az egyesület hivatalos bejegyzéséről, Csordás Anettől meghívást kaptunk az I. Közös Ügyeink Konferenciára - amin ma részt is vettünk. Fókuszban a gondoskodás állt - a szó legtágabb értelmében. Azt a kérdést jártuk körül, hogy ezt a legszebb és legtermészetesebb emberi jelenséget, ami kivétel nélkül mindenki életében alapvető fontosságú, mennyire háttérbe szorítja, maga alá rendeli a profitorientált gazdaság, az a kegyetlenül daráló kerék, amit nem akaszthat meg holmi non-produktív dolog.. ezért láthatatlanná próbál tenni minden ilyen "problémát".
Elhangzott sok, még számunkra is megdöbbentő adat, megszólalt sok remek szakember, érintett, sőt még pártok képviselői is. Szép egyensúlyban voltak a tények és a legalább annyira fontos eszmék. Részletekért bátran keressen, akit érdekel.
Öröm minél láthatóbbá válni egymás számára, mindinkább együtt tenni a lépéseket az egy-ügyűekkel - és hiszem, hogy így tisztulhat a kép kifelé is, ami pedig elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy valódi megoldások szülessenek. 
Ami az Unikornis csapatát illeti, hamarosan közös fotókkal is jelentkezünk, itt a március, indul a tavaszi lendület:)

összefoglaló az eseményről: https://444.hu/2018/03/01/visszaternek-az-urinok-es-a-cseledek

Örömmel jelentem, hogy az Unikornis Egyesület bejegyzés alatt van, reméljük hamarosan megkapjuk a bíróságtól a visszajelzést.
Sok minden történt az utóbbi hetekben, hónapokban. Részt vettünk egy képzésen a támogatott lakhatás kapcsán (az egyszerűség kedvéért lakóotthont, gondozóházat emlegetek mindig, de jelenleg ez a TL a hivatalos megnevezése annak, amit létrehozhatunk) - nagyon sok hasznosat tanultunk.
Van egy lehetséges helyszínünk is, ahol bérlőkként elindíthatnánk jövőre az elképzelésünket, de egyértelműen a saját ingatlan a cél. Folyamatban vannak további külföldi támogatási lehetőségek, amihez persze még munka és idő kell, de tesszük a lépéseket sorban:) És bizony Máté közben 16 éves lett...
Ma pedig egy remek kiadványt bemutató beszélgetésre volt szerencsém eljutni: Anya kiáll és beszél http://www.kozeletiskolaja.hu/page/blog/tagged/könyv/ - nagyon jó volt hallgatni a megszólaló anyákat, akik különböző fontos területeken végeznek érdekképviseleti tevékenységet. Arról a területről, amiben mi is legérintettebbek vagyunk, Csordás Anett volt jelen a Lépjünk, hogy léphessenek egyesület képviseletében. Nemrég voltam egy hasonlóan erőteljes beszélgetésen, aminek a legelején elhangzott a felvetés, hogy mivé válna a világ, ha a hasonlót keresnénk egymásban, és nem a különbségeket... Rengeteget tudnék írni ezzel kapcsolatban, de csak hírt szerettem volna adni végre újra röviden. Folytatás következik:)

Sziasztok,

Annak örömére, hogy holnap már egy jogásszal találkozunk a tervezett lakóotthont érintő konkrét törvényi előírásokat átbeszélni, szeretnék újra pár gondolatot megosztani itt.
Összeállítottunk egy kis igényfelmérő kérdőívet érdeklődő családok számára, ezért ha olyanokról tudtok, ahol tizenéves vagy fiatal felnőtt érintett él, akár súlyosan vagy enyhébben sérült, és szívesen kapcsolódnának egy közösségi kezdeményezéshez, kérlek osszátok meg velük ezt a kis felhívást. Ha írnak nekem, már küldöm is a kérdőívet:) galkati789@gmail.com
Ahogy már jeleztem, egy kislétszámú helyben gondolkodunk, ahol a szülők is aktívan részt vesznek a közösség életében a szakemberekkel együtt, tehát a szoros kapcsolat a gyerekeikkel fennmarad, mégis mindenki tehermentesül, a gyerekek élete pedig szinesebbé válhat:)

Jártunk egy holland házban is, ami kint egy elterjedt modell, és sokban hasonlít az elképzelésünkhöz - és soksok értékes kapcsolódás születik folyamatosan. 
Ahhoz, hogy egy lakóotthon működőképes is maradjon hosszútávon, természetesen szükség van stabil bevételforrásra is a változó mértékű támogatások mellett, ezzel kapcsolatban is van már pár izgalmas elképzelés:) Csak az egyiket említem, hogy ne írjak regényt... Imádom a török reggeliket... Megvan a kép? Ropogós  meleg kenyér, tojásos lecsó, olajbogyó, uborka, paradicsom, friss sajt - és mézzel csorgatott tejszínes vaj mmmm -meg persze tea. Hogy a legtipikusabbakat vegyük.

Magyar szívnek teljesen otthonos összeállítás, mégis van egy erőteljes varázsa annak, amikor ráérősen elfogyasztunk jó társaságban egy ilyen bőséges reggelit, hát még ha olyan lélekemelő dekorációkkal vagyunk körülvéve, mint Rumi költészetének apró gyöngyszemei.

Egy reggelizőhely elég, ha délig van nyitva, de helyet adhat értékes programoknak is, és persze terjesztheti az otthonnal kapcsolatos információt a betérők körében. És van még sok jó ötlet...

De most csak egy dolgot szeretnék még megosztani veletek: Máté kettős állampolgársága kapcsán felmerült egy külföldi gyűjtőoldal, ahol ilyen elképzelések megvalósításában támogatókra lehet lelni. Kezdők vagyunk még kicsit ebben a témában, így például egy ideig inaktív volt a létrehozott oldalunk (egy kinti barátunk tudta feltenni, mert Magyarországon ez nem működik, és kinti bankszámla kellett hozzá stb) - de újra aktív már, és igyekszem rendszeres frissítéseket feltenni.

Az a legvalószínűbb, hogy létre fogunk hozni egy újat, ahol még egyértelműbb, hogy egy hiánypótló lakóotthon miatt keressük a támogatást, de ha tudtok olyanokról, vagy fórumról, ahova érdemes ezt a linket megosztani, előre is köszönjük mindazok nevében, akiknek ez segítségére lesz a jövőben:

https://www.gofundme.com/gofundmate -updates alatt található friss információ